Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kun Magdolna: Könnyező hegedű

2010.11.04

Legszomorúbb gondolatom akkor suhan feléd,

Mikor hegedű sírja el a lágyan szóló zenét.

S mikor fájdalom oson át a húrokon,

mert a felzokogó vonó eltörik a dallamon.

Mikor magányomban könnycseppeket ejtek

Mert nem érlek el sehol, pedig mindenhol

Kereslek,

Akkor egy percre megdermed a szív,

de a benne rejlő erő még lángparazsat szít,

S mágnesként vonzza ajkadról a percet,

Mert amit irántad érzek,

Valami olthatatlan tűz, éhvágya a testnek,

melyben forró vágyú nappalok

védik a szerelmet.

Tudod,

Visszafognám magam, de én- túl gyenge jellem,

Öntudatlan lelkem szenvedélyben rejtem,

hisz lemondani rólad már sosem lennék képes,

ezért hát míg élek- így szeretlek téged.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.